• Kleman Ágnes grafikája
  • 1

Egy dolgunk van a világban, művésznek maradni miközben felnőtté válunk, mert minden gyerek művész! Pablo Picasso

„Ha annak látod, mint ami, az marad örökre, ha többnek látod, mint ami, több lesz belőle!" Goethe

A művészeti nevelés célja, hogy a művészetnek, mint csatornának oly módon erősítse a használatát a gyermekekben, hogy később tudatos kiaknázói lehessenek saját alkotó erejüknek. Fejlődésük során harmonikus és teljes személyiséggé épülhessenek, akik nem kész mintákat szeretnének kapni, hanem bátran és nyitottan vágnak neki olyan kalandoknak, ahol nemcsak a válaszokat, hanem esetleg a kérdéseket is nekik kell megtalálni. A képzeleti tevékenységek aktív fejlődéséhez elengedhetetlen a minket körülvevő világra való rácsodálkozás. Ennek fejlesztéséhez a gyermekeknek minél több tapasztalásra, élményre van szükségük, hogy kompetenssé és ezáltal felelőssé válhassanak saját életük formálásában. Ezt tűzte ki célul a Varázspont Gyermekfoglalkoztató, Fejlesztő és Művészetpedagógiai Központ.

Tevékenységünk főbb irányvonalai egyrészt a művészetpedagógia, melynek központja a Varázsműhely Művészeti Gyermekklub, másrészt a képességfejlesztés, melyhez a támogatást a Varázsvár Játszóház állandó és időszakos programjai biztosítják.

A művészeti nevelés fontosságáról

Naprainkban a pedagógia legnagyobb kihívása abban áll, hogy nem tudjuk, milyen tudásra is kellene felkészíteni gyermekeinket, hiszen azt sem tudjuk, tíz, tízenöt év múlva mire lesz szüksége egy munkavállalónak. Egyetlen dolgot lehet bizonyosan látni: kreativitásra, kommunikációra és kooperációra bármilyen területről is legyen szó, szükség van. Sajnos a köznevelésből egyre inkább pont ezeknek a terepe hiányzik, érthetetlen módon egyre korábban lexikális tudás és kész helyes válaszok megadása a követelmény. A művészeti nevelésben azonban éppen e három terület kap óriási szerepet: a kreativitás leginkább a zenén és a vizualitáson keresztül, az együttműködés és kommunikáció pedig a drámajátékon, táncon és bábjátékon keresztül fejleszthető. A művészeti nevelés tehát nem művészképzés, hanem út- és válaszkeresés a jövőt illetően, melyben gyermekeinknek majd része lesz, felelősségvállalás értük és a felnövekvő generációkért, a jövőért.

A művészet klasszikus értelemben véve médium. Közvetít az ég és föld, külső és belső világok között, emberek között, csatorna a múlt, jelen és jövő között. Érzékenyen reagál egyéni, társadalmi, szociális, vagy kozmikus problémákra. Összeköt különböző utakat, átjáró különféle gondolkodásmódok között.

A felfedezés és az alkotás vágya az emberiséggel veleszületett késztetés. Nyomot hagyni magunk után emberi lényeg. Egy kisgyermek saját alkotását tekintve – függetlenül az ábrázolás témájától – azt mondja: ez én vagyok. A legújabb vizsgálatok mérései egyértelműen igazolták, hogy bár a transzferhatás miatt a művészeti nevelés a kognitív képességekre is pozitív befolyással bír, ám a legkiemelkedőbb fejlődés a szociális kompetenciák terén mutatható ki. (szociális kapcsolatok, csoporton belüli együttműködés, szerepvállalás, státusz, tolerancia, stb.)

 Ehhez persze „Nyitva“ kell hagyni a gyermekeket, a felfedezésre irányuló késztetésüket nem korlátok közé kell szorítani, hanem táplálni kell. A művészet az a nevelési eszköz, amivel egyszerre tudjuk a kisgyerekeket alkotóvá és befogadóvá formálni. Hosszú évtizedek pedagógiai kutatásai és tapasztalatai bizonyítják, hogy a kreatív gondolkodás fejlődését kisgyermek korban a művészeti tevékenységek fejlesztik a leghatékonyabban. Egy megoldásra váró probléma felismerése, a rugalmasság, az eredetiség, a sokoldalú megközelítés, az újrafogalmazás képessége mind a kreatív gondolkodás elemei, melyek nem csupán a felnőtt élet kíhívásainak való megfelésben fontosak, de a harmonikus személyiségfejlődés nélkülözhetetlen lépései is.